Felfedezték hogyan programozzák át az agyat a traumatikus élmények

Számtalan embernek, akiknek traumatikus élményeket kell feldolgozniuk, a kognitív terápia a legjobb módszer, hogy szorongásmentesen élhessenek, sajnos azonban a visszaesések még így is elég gyakoriak.

Ma már a neurológusok tisztábban látják, hogy pontosan mi is zajlik az agyban, amikor visszaemlékezünk a velünk megtörtént rémisztő eseményekre. Olyan felfedezésről van szó, amely hatékonyabb kezeléseket eredményezhet azok számára, akik például poszttraumás stressz szindrómában (post-traumatic stress disorder - PTSD) szenvednek.

A felfedezést egy nemzetközi kutatócsoport tette, amely a félelem „elfelejtésének” neurológiai hátterét vizsgálta.

"A kognitív viselkedésterápiában bevett szokás, hogy a páciens traumához kapcsolódó rendellenességét, mint például a PTSD-t, úgy kezelik, hogy expozíciós terápiát alkalmaznak, amely az úgynevezett ’kioltásos tanulás’ elnevezésű kísérleti paradigmán alapszik,” mondja Roger Marek az ausztráliai Queensland Brain Institute (Queenslandi Agykutató Intézet) munkatársa.

A legtöbbször ez is elég, ha tovább akarunk lépni, de stresszt okozó visszaesések még így is gyakran előfordulnak.

Jól bizonyított az a tény, hogy ezeknek az eltemetett, kioltott emlékeknek a kezeléséhez szükség van az agynak egy olyan részére, amely a végrehajtásért felel, ez pedig nem más, mint a homloklebeny középső része.

A félelmetes emlékek leküzdéséhez a terápia a homloklebenynek azt a részét használja ki, amelyet infralimbikus kéregnek hívnak, és amely az amigdalával – az agy „félelemközpontjával” – való kapcsolatért felel annak érdekében, hogy letiltson bizonyos, a traumára adott feltételes válaszreakciókat. Legalábbis a megfelelő körülmények között.

Valamilyen oknál fogva az összefüggés igencsak jelentős, és azok a bizonyos feltételes válaszreakciók különféle környezeti hatásokra spontán előfordulhatnak.

„Mindannyian tudjuk, hogy a kioltott emlékek kontextusfüggők” mondja Marek. „Például, ha valaki expozíciós terápián vesz részt, akkor a kioltásos tanulás klinikai körülmények között valósul meg, és úgy találták, hogy a félelem visszatérhet, ha a klinikai feltételek nem adottak.”

A nagyagy egyik részén, a hippokampuszon sérülést elszenvedett embereken végzett előzetes tanulmányok azt mutatják, hogy az agynak ez a régiója szerepet játszhat az emlékek kontextusának biztosításában, ezért megfelelő kiindulási pontnak tűnik a további kutatásokhoz.

Az egereken és patkányokon elvégzett kísérletsorozatot úgy állította össze a csapat, hogy annak segítségével fel lehessen mérni a tanult és elfelejtett félelmek által kiváltott viselkedést, így például a hippokampuszban kialakult új útvonalak megvizsgálásával értékelni tudták az idegrendszeri változásokat.

Amit tapasztaltak, az ellentmondott az előzetes feltételezéseknek.

A visszatérő félelmeket magyarázó modellek mind azon alapultak, hogy a feltételes válasz során lecsökken a gátló kontroll. Más szavakkal megfogalmazva a terápia bizonyos körülmények között sikertelen, mivel azok a bizonyos útvonalak valamilyen oknál fogva nem működnek.

Az elfojtott félelmek pedig azért kerülhettek ismét a felszínre, mert az agy új kapcsolatot alakított ki a neuronok között, összekötve a hippokampuszt az infralimbikus kéreggel.

Nem az történt tehát, hogy a régi összeköttetések meggyengültek, hanem az, hogy az agy újakat épített ki.

"Mindent egybevetve az eredmények egy eddig ismeretlen, a hippokampusz és a homloklebeny között létező kapcsolatra világítanak rá, amely a kontextusfüggő emlékfelidézésben játszik jelentős szerepet," vonták le a következtetéseket jelentésükben a kutatók.

Az agy bizonyos területei, mint például az amigdala, traumatikus élmények hatására megnövekedik, így nem meglepő, ha az új utak újrahuzalozásának bonyolult struktúrája alakul ki.

Az új felfedezés egyelőre több hasznot hoz a neurológusoknak, mint a terapeutáknak, de idővel az olyan kezelésekben is hasznát lehet majd venni, ahol speciális idegtípusokat vagy útvonalakat kell megcélozni, segítve a traumatikus emlékképek felvillanásának vagy egyéb feltételes válaszoknak a végleges megszüntetését.