Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. Kérjük, engedélyezze az érdeklődésének megfelelő reklámok megjelenítését támogató („marketing”) sütiket is.  Amennyiben a későbbiekben mégsem szeretne a weboldalunkról marketing sütiket fogadni, akkor kattintson a weboldal bal alsó sarkában található szürke fogaskerékre, és kapcsolja ki ezt a kategóriát.

Részletek a sütik kezeléséről

A mentés gomb megnyomásával beállításai mentésre kerülnek.

Menü

Megjelenés dátuma

Megjelenés dátuma 2018-02-28

Egy újabb tanulmány figyelmeztet arra, hogy a geomérnökök ötleteinek megvalósítása katasztrofális következményekhez vezethet

Fogyasztói ár:
0 Ft
Cikkszám: INC007
Átlagos értékelés: Még nem érkezett vélemény

A cikket írta:

Derrick Broze / oknyomozó újságíró    

Twitter

(Forrás: activistpost.com)

Mennyiségdb

Teljes cikk

A napsugárzás hatását módosító geomérnöki technológiák bevezetése, majd hirtelen leállítása, valós veszélyt jelent bolygónk biodiverzitására.

 

Egy nemrégiben megjelent tanulmányban a Yale Egyetem, a Rutgers Egyetem és a Marylandi Egyetem kutatói a vitatott geomérnöki programok hirtelen bevezetésével vagy leállításával kapcsolatos veszélyekre figyelmeztettek. A kutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy jelentős kárt okozhat a vadvilágban, a környezetben és az emberiségnek az, ha az éghajlatváltozás megakadályozása érdekében aeroszolokat fecskendeznek a bolygó atmoszférájába. A tanulmányt, amelynek címe “A napsugárzás hatását módosító geomérnöki technológiák bevezetésének majd leállításának potenciálisan veszélyes következményei a biodiverzitásra” a Nature online magazin 2017 novemberében fogadta el és 2018. január 22-én jelentette meg.

A kutatók a következőket írják:

Egyre növekvő politikai figyelmet kapnak a napsugárzás hatását módosító geomérnöki technológiák, mint lehetséges eszközök a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Míg a geomérnöki technológiák klímára gyakorolt hatását már részletességében tanulmányozták, azok biodiverzitásra tett hatásának következményei még javarészt ismeretlenek. A kihalás elkerüléséhez a fajok vagy alkalmazkodnak, vagy követik az egyes éghajlati övek változó határait. Az alábbiakban felmérjük a geomérnöki tevékenységek gyors bevezetésének, végrehajtásának majd hirtelen befejezésének az éghajlatváltozás sebességére tett hatásait - a fajok klímaváltozást követő mozgásának gyorsaságát és irányát.

A kutatócsoport úgy véli, hogy a geomérnöki programok hirtelen befejezése „példátlan sebességgel növeli mind az óceánok, mind a szárazföldek hőmérséklet-változását”, „az éghajlat gyors széttöredezését” okozva ezzel a mérsékelt égöv füves és erdővel borított területein. Mindezt tovább gondolva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy „a geomérnöki tevékenység gyors ütemű befejezése jelentős mértékben megnöveli annak a kockázatát, ahogyan az éghajlatváltozás a biodiverzitásra hatna.” A kutatók azt is állítják, hogy a biodiverzitás ilyen jellegű megváltozása bizonyos fajok tömeges kihalásához is vezethet.

A geomérnöki tevékenység egyfajta időjárást módosító gyakorlat (más néven klímamérnöki tevékenységnek is nevezhető), amelyet ugyan már eddig is kutattak, de egészen mostanáig a nagyobb méretekben történő alkalmazását nem javasolták annak túlzott kiszámíthatatlansága miatt. A 2013-as kongresszusi jelentés szerint:

A „geomérnöki tevékenység” fogalma azon technológiákat írja le, amelyek a Föld energia-háztartásának nagymértékű és szándékolt módosítását célozzák meg annak érdekében, hogy csökkentsék a hőmérsékletet és ellensúlyozzák az ember által okozott éghajlatváltozás hatásait. A legtöbb ilyen technológia annak elméleti és kutatási fázisában van, a globális hőmérséklet csökkentésére vonatkozó hatékonyságukat pedig még bizonyítani szükséges.

Általánosságban véve a geomérnöki technológiák vagy a szén-dioxid eltávolításának (carbon dioxide removal - CDR) vagy a napsugárzás kezelésének (solar radiation management – SRM; más néven albedo-modification, azaz napsugárzásnak való kitettség módosítása) módszerén alapulnak. A CDR-módszerek során az üvegházgázok hatásait a szén-dioxidnak a légkörből történő kivonásával végzik el. A CDR-módszerek közé tartozik az óceánok trágyázása, valamint a szénmegkötés. Az SMR-módszerek úgy küzdenek az éghajlatváltozás ellen, hogy a Föld atmoszférájának vagy felszínének visszatükröző képességét növelik. Aeroszolok befecskendezése és az űrbe telepített fényvisszaverő elemek tartoznak például az SRM-módszerek közé. Az SRM-módszerekkel az üvegházhatású gázok nem távolíthatók el a légkörből, de a CDR-módszerekhez képest gyorsabban csökkenthető a mennyiségük, a szinte azonnali, az egész bolygóra kiterjedő hűtő hatás miatt.

Az új tanulmányban a tudósok elméleti modellt alkalmaztak azt feltételezve, hogy az emberiség 2020-ra elkezdi használni a geomérnöki technológiákat. A modell szerint a kormányzatok elkezdenek aeroszolokat fecskendezni a légkörbe az egyenlítő mentén. Ez a gyakorlat, amelyet másképpen sztratoszférikus aeroszol injekciónak (stratospheric aerosol injection - SAI) neveznek, azt célozza, hogy a nap sugarait vissza lehessen verni a légkörbe permetezett kén és egyéb aeroszolok segítségével. A kutatók arra jöttek rá, hogyha ezt követően, 50 évvel később, vagyis 2070-ben a geomérnöki technológiák alkalmazását hirtelen abbahagynák, akkor a szárazföldi éghajlat tíz év alatt több mint egy teljes fokkal lenne melegebb. A tanulmány szerint ez háromszor gyorsabb hőmérséklet-növekedést okozna, mintha az éghajlatváltozás a jelenleg előre jelzett mérték alapján magától menne végbe. Ez jelentős hatással lenne az olyan változatos biodiverzitással rendelkező területekre, mint a trópusi égövi óceánok területe, az Amazonas területe, Afrika és az Eurázsiai kontinens.

Chris Trisos, a Marylandi Egyetem kutatója elmondta az Environmental Research nevű online folyóiratnak, hogy az ilyen módszerek alkalmazásának akkor lenne hirtelen vége, ha a kormányok nem támogatnák többé a programot. „A geomérnöki technológiák alkalmazásának hirtelen megszüntetése miatti gyors hőmérséklet-emelkedés valószínűleg túllépné számos faj képességét, hogy elvándorlással védekezzen a hőmérséklet-változás ellen, és megnövelné ezen fajok kihalásának kockázatát”. Trisos arra is felhívta a figyelmet, hogy ha hirtelen megkezdenék ezeket a geomérnöki tevékenységeket, akkor az gyors lehűléshez vezetne, és valószínűleg enyhítené azokat a természeti károkat, amelyeket a bolygón láthatunk.

Nem ez az első olyan tanulmány, amely felhívja a figyelmet a geomérnöki programok megkezdésével járó veszélyekre. Egy 2013-ban a Journal of Geophysical Research online tudományos folyóiratnak az Atmoszféra című rovatában megjelent tanulmány szerint: ha a geomérnöki programokat elkezdik, majd hirtelen abbahagyják, akkor a bolygón azonnali hőmérséklet-emelkedés következne be; kifejezetten igaz ez a szárazföldekre. Egy másik tanulmány szerint, amelyet tudósokból álló nemzetközi bizottság tett közzé 2015 februárjában, a geomérnöki technológiák nem megvalósítható alternatívák az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásainak leküzdésére. A bizottság a geomérnöki technológiák — például a szén-dioxid eltávolítása és a napsugárzás kezelése — alkalmazásának megkezdése előtt azok további kutatását és jobb megértésének szükségességét fejezte ki. A tudósok úgy találták, hogy az SRM-technológiák nagy valószínűséggel „jelentős ismert, és feltehetően még nem ismert környezeti, szociális és politikai kockázatokat rejtenek magukban, ide értve az egyoldalú felhasználást is.”

Emellett 2016 októberének vége felé az Egyesült Nemzetek biológiai sokféleségről szóló egyezménye kiadott egy jelentést, amelyben a geomérnöki tevékenységet vizsgálja meg, valamint azt a kérdést járja körbe, hogy vajon az emberiség kénytelen lesz-e ezeket a módszereket alkalmazni annak érdekében, hogy megfékezze az éghajlatváltozást. A riport, melynek címe: Tájékoztató az éghajlathoz kapcsolódó geomérnöki technológiák legújabb tudnivalóiról a biológiai sokféleségről szóló egyezménnyel összefüggésben: Lehetséges hatások és szabályozási keretrendszer, úgy találta, hogy a geomérnöki tevékenység „lecsökkentené ugyan az éghajlatváltozásnak a biológiai sokféleségre gyakorolt globális szintű hatásait,” de helyi szinten kiszámíthatatlan csapadék- és hőmérsékleti eloszlást okozna.

Az ENSZ által kiadott jelentés állítása alapján a geomérnöki tevékenység hatása „kétes”, és ugyan „az egyik oldalon csökkentené a problémákat, a másik oldalon viszont újakat teremtene. Ezért annak is fennáll a veszélye, hogy ez a tevékenység egyéb olyan tényezőket is felerősítene, amelyek hatással vannak a biológiai sokféleség csökkenésére és az ökoszisztéma épségére.” Az Egyesült Nemzetek Szervezete arra a következtetésre jutott, hogy az SRM ugyan lelassítaná az északi-sarki jégsapkák olvadását, de biztosan nem úgy, hogy „máshol egyéb, elfogadhatatlan éghajlati hatást ne okozna ezzel.” Az SRM egyik módszere az, hogy repülőgépekről aeroszolokat juttatnak a légkörbe. A tanulmány alapján az SRM során használt kéntartalmú aeroszolokkal megnőne a sztratoszféra ózoncsökkenésének kockázata. Annak a kockázata is fennáll, hogy a sztratoszférikus aeroszol injekció (SAI) nem lenne túl nagy hatással az éghajlatváltozásra, de negatívan befolyásolná a biológiai sokféleséget.

Vajon akkor miért erőltetik a tudósok és a kormányok továbbra is ezeket a veszélyes technológiákat arra való hivatkozással, hogy alkalmazásukkal megmentik emberiséget az éghajlatváltozástól?

 

 

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írja meg véleményét!