Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. Kérjük, engedélyezze az érdeklődésének megfelelő reklámok megjelenítését támogató („marketing”) sütiket is.  Amennyiben a későbbiekben mégsem szeretne a weboldalunkról marketing sütiket fogadni, akkor kattintson a weboldal bal alsó sarkában található szürke fogaskerékre, és kapcsolja ki ezt a kategóriát.

Részletek a sütik kezeléséről

A mentés gomb megnyomásával beállításai mentésre kerülnek.

Menü

Megjelenés dátuma

Megjelenés dátuma 2018-10-28

Egy spirituális lecke, amelyet a kutyánk taníthat meg nekünk

Fogyasztói ár:
0 Ft
Cikkszám: INC020
Átlagos értékelés: Még nem érkezett vélemény

A cikket írta:

Karen Roy / jógaoktató

Karen Roy a Jóga Szövetség egyik regisztrált tanára, aki 2006 óta foglalkozik az egészséges életmóddal. Szakterületei a Vinyasa Flow jóga, az erősítő ászanák, valamint a Yin jógával kombinált Astanga jóga.

(Forrás: collective-evolution.com)

Teljes cikk

Gyakran halljuk azt a kifejezést, hogy „kutya egy élete van”. De mit is jelent ez? Próbáljuk meg figyelmünket arra korlátozni, hogy nyomon követjük kutyánk néhány napját, amelyek első ránézésre csupán jelentéktelen események sorozatának tűnhetnek. A kutyánk felkel. Kimegy elvégezni a dolgát. Amikor éhes, odamegy a táljához. Amikor fáradt, lefekszik és alszik. Valójában elég sokat alszik…

De aminek mi igazából tanúi vagyunk, az egy lenyűgöző Zen példája annak, hogyan lehet élni az életet a jelenben. A „Zen” szó eredetileg a japánok próbálkozása arra, hogy kiejtsék a kínai „Chan” szót. A kínai „Chan” szó pedig a szanszkrit „Dhyana” szó fordítása, ami meditációt jelent. És mielőtt feltennénk a kérdést,  íme a válasz: Nem, a kutyánk nem meditál. Ellenben megmutatja, hogyan lehet a pillanatnak élni.

Észrevetted már mennyire boldog a kutyád? Talán neked is az ő példáját kellene követned. Talán nekünk, embereknek is úgy kellene élnünk az életünket, ahogyan a franciák is mondják: à la mode, vagyis a pillanatnak élve. Jó, talán a franciák nem is így mondják, de mi miért ne tehetnénk ezt?

Az életünk során átélt szorongások, és rossz érzések legnagyobb része amiatt alakul ki, hogy túlbonyolítjuk a napunk, a hetünk és egész életünk minden apró részletét. Megbénít minket annak az elemezgetése, hogy hogyan is kellene tovább lépnünk. Miért? Mert nem engedjük el a múltat. És mert a múltunk homályos emlékei negatívan befolyásolják viselkedésünket a jelenben, és a jövőben egyaránt. A múltbéli eseményekre nem pontosan úgy emlékezünk, ahogyan megtörténtek, hanem aszerint, ahogy azt az elménkben – értelmi és érzelmi intelligenciánkhoz hűen – megformáltuk.

Más szavakkal, egy múltban történt esemény emléke nem olyan, mint egy fénykép, sokkal inkább egy festményhez hasonlít. Idővel színeket, textúrát adunk ehhez a festményhez, amely végül már csak egy kicsit, vagy talán egyáltalán nem is hasonlít a múltra. Absztrakt bemutatása ez az eseményeknek. De mi rendíthetetlen bizonyossággal hisszük, hogy ez a festmény igenis a legvalóságosabb ábrázolása az élményeinknek. És erre az életbölcsességre építjük fel az egész életünket. Ebből az alapos megfigyelésből azonban fontos részletek hiányoznak, ellenben olyan apróságokkal színezzük és egészítjük ki, amelyek viszont egyáltalán nem valósak. De ez nem a mi hibánk, emiatt nem szükséges bűntudatot éreznünk.

Talán azt gondoljuk, hogy okosabbak vagyunk a kutyánknál. De be kell látnunk, hogy a kutyánk nálunk sokkal boldogabbnak tűnik. A kutyánk receptje a boldogságra pedig az, hogy a múltat a múltban hagyja. Amikor elő akarjuk ásni azokat a régi emlékeket, amelyek kétségeket okoznak bennünk, akkor emlékeztessük magunkat arra, hogy az emlékeknek az a dolguk, hogy megfakuljanak. Hagyatkozzunk a józan ítélőképességünkre és használjuk fel azt az élettapasztalatot, amelyre a kutyánk révén tettünk szert az évek során. Például soha ne próbáljunk meg ráijeszteni egy bűzös borzra az erdőben és ne képzeljük azt, hogy ez majd bármelyikünknek is jó lesz. Mert nem lesz az.

Szóval, ha boldogok szeretnénk lenni, akkor a könnyed bölcsességen kívül csak azt vigyük magunkkal, amire igazán szükségünk van. És hagyjuk, hogy az emlékek elhalványuljanak. Akkor talán ugyanolyan boldogok lehetünk, mint a kutyánk.

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írja meg véleményét!