Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. Kérjük, engedélyezze az érdeklődésének megfelelő reklámok megjelenítését támogató („marketing”) sütiket is.  Amennyiben a későbbiekben mégsem szeretne a weboldalunkról marketing sütiket fogadni, akkor kattintson a weboldal bal alsó sarkában található szürke fogaskerékre, és kapcsolja ki ezt a kategóriát.

Részletek a sütik kezeléséről

A mentés gomb megnyomásával beállításai mentésre kerülnek.

Menü

Megjelenés dátuma

Megjelenés dátuma 2020-04-05

Egy neves infektológus koronavírussal kapcsolatos nyílt levele Németország kancellárjához

Fogyasztói ár:
0 Ft
Cikkszám: INC049
Átlagos értékelés: Még nem érkezett vélemény

Teljes cikk

Az egyik legutóbb magáról hallató szakember, aki ellenérzését fejezi ki azokkal a koronavírusra vonatkozó hírekkel kapcsolatosan, amelyeket a napokban hallhatunk a fősodratú média tolmácsolásában, Németország legismertebb valamint legtöbbször említett és hivatkozott professzora, a mikrobiológia és az infektológia területén szaktekintélynek számító, Dr. Sucharit Bhakdi.

Prof. Bhakdi március 18-án létrehozott egy YouTube csatornát, ahova azóta négy videót tett fel. A videókat, igen rövid idő leforgása alatt, több mint 1 millióan nézték meg és hallgatták végig.

Legutolsó videóját éppen a napokban helyezte el csatornáján, amelyben a német kancellárhoz intézett, nyílt levelét olvassa fel. A videóban elhangzó szakvéleménye és álláspontja teljesen összecseng a Stanford Egyetem három orvosprofesszorának - Dr. Eran Bendavid, Dr. Jay Bhattacharya és Dr. John P. A. Ioannidis – meglátásaival.

A német nyelvű videóhoz angol nyelvű felirat is beállítható (Feliratok – Beállítások/angol).

A magyar nyelvű fordítás a videó alatt olvasható.

 

„Tisztelt honfitársaim!

Én egy orvos-mikrobiológus és a fertőző betegségek által okozott járványok szakértője vagyok. Egész életemben a fertőző betegségek kialakulásával, diagnosztizálásával és kezelésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztam. Nemrégiben részt vettem egy vitában, amelyet videón keresztül folytatunk le a COVID-19 vírusról, itt Németországban. Ez a beszélgetés rendkívül telített volt érzelmekkel.

Az volt a kívánságom, hogy térjünk vissza az objektivitáshoz, hogy rendszerezzük az adatokat és tényeket, és olyan kérdéseket vessünk fel, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak a nyilvános diskurzusban. Ugyanakkor, szándékomban állt felhívni a figyelmet a politikai pánikreakciók veszélyeire is.

Semmiféle politikai támogatottságom nincs. Nincsenek saját, személyes érdekeim, mint ahogyan mások érdekeit sem képviselem. Kizárólag a tudomány és a társadalom iránti elkötelezettség vezérel.

A döntő kérdés az, hogy van-e elegendő tudásunk és információnk ahhoz, hogy mindazokért a dolgokért felelősséget vállaljunk, amit most elvárunk az emberektől ebben az országban. Igazolják-e a rendelkezésre álló adatok a szabadságjogainkat és a társadalom alapvető struktúráit érintő, drasztikus beavatkozásokat, azok összes előrelátható következményeivel együtt? 

És ha igen, milyen adatokon alapulnak ezek az intézkedések, illetve milyen stratégia következik ezekből?

 

Ezekre a kérdésekre fókuszálva fordultam egy nyílt levéllel a kancellár asszonyhoz. Pontosabban öt kérdést tettem fel Merkel asszonynak, amelyeket el szeretnék magyarázni ebben az utolsó videómban.

 

Az első kérdésem a statisztikákra vonatkozik. Az infektológiában különbséget teszünk a fertőzés (egy fertőző kórokozó támadása és szaporodása) valamint a megbetegedés (klinikai tünetek megjelenése) között. A koronavírus esetében kizárólag a lázas vagy köhögéses tüneteket mutató betegeket kell új megbetegedésként a statisztikába belevenni. Más szavakkal kifejezve: a laboratóriumi teszt által kimutatott új fertőzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy újonnan megbetegedett pácienssel van dolgunk, akinek kórházi ágyra van szüksége.

Jelenleg azonban azt a feltételezést tartjuk helyesnek, hogy az összes, újonnan megfertőződött egyének 5 %-a fog végül mesterséges lélegeztetésre szorulni. Az erre a gondolatmenetre alapozott előrejelzések azt jósolják, hogy az egészségügyi rendszer rendkívüli mértékben túlterheltté fog válni.

A kancellárhoz intézett kérdésem tehát az, hogy különbséget tesznek-e a tünetmentes fertőzött és a ténylegesen beteg, vagyis a szimptómákat valóban mutató emberek között?

Hölgyeim és uraim, fennáll a veszélye, hogy egyenlőségjelet teszünk a fertőzés és a megbetegedés közé. Az új fertőzésekről beszámoló adatok valóban exponenciálisan növekvőnek tűnnek Németországban, ám ez a szám nem lehet semmiféle előrejelzés alapja. Ehelyett a valós, klinikailag releváns, koronavírussal kapcsolatos betegségek számát kell elemeznünk. Csak így lehet reálisan megbecsülni az egészségügyi rendszerre váró terhet.

A második kérdés a vírus veszélyességére vonatkozik. Azok a drákói intézkedések, amelyek ilyen átfogó módon korlátozzák az emberek alapvető jogait, csak akkor vezethetők be, ha megbízható bizonyítékok mutatják, hogy egy új vírus rendkívül veszélyes, hogy sokkal veszélyesebb, mint a hétköznapi vírusok. Rendelkezésre áll egyetlen ilyen tudományosan megalapozott bizonyíték a COVID-19 esetében? Véleményem szerint az egyszerű válasz úgy hangzik, hogy nem. Nem. Az ilyen tény igazolásához tudományos szempontból megbízható adatok szükségesek.

Hölgyeim és uraim, itt helyezkednek el a viszonylag ártalmatlan, mindennapi koronavírusok, itt pedig a COVID-19. Ahhoz, hogy ezt a veszélyt felmérhessük, szükség van, mondjuk 10 000 olyan, légúti fertőzésben szenvedő betegre, akik közönséges koronavírussal, illetve 10 000 olyan, ugyancsak légúti fertőzésben szenvedő betegre, akik COVID-19 vírussal fertőzöttek. Mindegyiküknek légúti fertőzésben szenvedő páciensnek kell lennie, nem pedig szívrohamot átélt vagy cukorbetegségben szenvedő betegeknek. Ezt követően meg kell néznünk, hogy ugyanazon idő alatt hányan halnak meg az egyik csoportban, és hányan a másikban. Ha az elhalálozás százalékos aránya mindkettőben azonos, akkor teljesen világos, hogy mindkettő ugyanannyira veszélyes. Ha ez a szám nagyobb, akkor ez a vírus veszélyesebb, és ha ez a szám sokkal, sokkal, sokkal nagyobb, akkor ez a vírus is sokkal, sokkal, sokkal veszélyesebb.

Ha azt kérdezik tőlem, lehetséges-e, hogy létezik egy ilyen tanulmány, csak nem tudunk róla, akkor azt válaszoltam volna, hogy nem. Egészen március 19-ig, ugyanis akkor jelent meg az első ilyen jellegű tanulmány, amelyet Franciaországban készítettek. Mit gondolnak, miről számoltak be?  A tanulmány szerint az elhalálozási arány mindkét csoportban azonos volt.

Kérdésem a kancellárhoz: Hány, megalapozottan COVID-19 vírussal fertőzött beteget kezelnek jelenleg az intenzív osztályokon, és ezzel szemben mennyi azoknak a betegeknek a száma, akik a mindennapi, közönséges koronavírustól fertőződtek meg; milyen mértékben veszik figyelembe ezeket az adatokat a szövetségi kormány további döntéseinek meghozatalakor; továbbá, a korábbi tervek kidolgozásakor figyelembe vették-e ezt a francia tanulmányt?

Kedves honfitársaim, nem azt mondom, hogy a COVID-19 szükségszerűen ugyanolyan veszélyes vagy veszélytelen. Csak bizonyossággal kijelentem, hogy semmi sem mutatja annak a valószínűségét, hogy sokkal, sokkal veszélyesebb lenne, mint például a SARS vírus, amely valójában ennél jóval veszélyesebb volt. Vagy akár a 2 évvel ezelőtti influenzavírus, amely ötvenszer vagy százszor veszélyesebb volt, mint a megszokott influenzavírusok, amelyek ebben az évben 250-300 ember halálát okozták hazánkban. Két évvel ezelőtt Németországban több mint 20 000 ember halt meg influenzában. Akkor született-e intézkedés bármiféle influenzavírus ellen? Nem. És ez így volt rendjén, mert az egészségügyi ellátórendszerünk tulajdonképpen kellően felszerelt. Felkészültek vagyunk, és az orvosaink is nagyon jók. Tehát itt nem kell pánikba esni. Képzeljék el, mi történne ha kiderülne, hiszen a márciusi francia adatok már rendelkezésünkre állnak, csak el kellene azokat kérni, tehát ha kiderülne, hogy a COVID-19 veszélyessége nem annyira-annyira kimagasló…

Akkor hölgyeim és uraim, felfoghatatlan, de ha ez igaz, akkor minden, amit eddig gondoltunk, és minden intézkedésünk alapja, kártyavárként omlana össze. 

Lépjünk tovább a 3. kérdésre, amely a vírus terjedésével kapcsolatos. A kérdés, amelyet mindenki feltesz magának az az, hogy az egészséges lakosság valóban nagy része fertőződött-e már a vírussal? Véleményem szerint erre a kérdésre sürgősen válaszolni kell. Mert ha ez így van, akkor a vírus terjedésének megakadályozására irányuló minden intézkedés nyilvánvalóan szükségtelen. 

Ezért a kancellárhoz intézett kérdésem: Létezik-e már szúrópróbaszerűen elvégzett vizsgálat az egészséges népesség szűrésére, illetve felmérték-e és értékelték-e már a vírus valós terjedését, vagy tervezik-e ezt tenni a közeljövőben? 

Hölgyeim és Uraim, egy ilyen reprezentatív vizsgálat 7-10 napon belül elkészülhet, és akkor tudnánk a választ erre a kérdésre.

Negyedik kérdésem elsősorban az olaszországi helyzetre koncentrál, különös tekintettel az ottani magas halálozási arányra, ami most már Spanyolországra is igaz. Véleményem szerint világszerte a lehető legsúlyosabb hiba, amit elkövetnek az, hogy amikor a halál beálltakor megállapítják, hogy a vírus jelen van az elhunyt szervezetében, akkor - más tényezők figyelembe vétele nélkül -, a vírus által okozott halálesetként veszik nyilvántartásba. Ez megsérti az infektológia alapvető követelményét. Hiszen azt meg kell állapítani, hogy a páciens a koronavírus KÖVETKEZTÉBEN halt-e meg, vagy egyszerűen csak MEGFERTŐZŐDÖTT a vírussal. Ezt teljesen egyértelműen rögzíti a német orvosi protokoll, de ezt a protokollt nem követik a COVID-19 esetében.

Ezért a kérdésem: Németország is követi-e ezt az „általános gyanú” alapján kialakított trendet a COVID-19 esetében, ahogyan azt más országokban is teszik, és a továbbiakban is kívánja-e folytatni - minden fenntartás nélkül -, az elhalálozás okának ilyen módon történő besorolását; ez esetben pedig hogyan kellene mégis különbséget tenni a ténylegesen a koronavírus miatt bekövetkezett halálesetek, illetve a halál időpontjában véletlenszerűen jelenlévő koronavírus között?

Utolsó kérdésem az Olaszországban és a Németországban kialakult helyzet összehasonlíthatóságára irányul. Németországban jelenleg, az Olaszországban kialakult borzasztó helyzetet általánosan elfogadott forgatókönyvként használják, azonban a vírus valódi jelentősége több ok miatt is teljesen tisztázatlan Olaszországban, mivel a már említett problémák mellett, más tényezők is szerepet játszanak, ide tartozik többek között a nagymértékű légszennyezettség Észak-Olaszország területén, valamint a gyenge lábakon álló olasz egészségügyi rendszer.

És most, hölgyeim és uraim, egy újabb gondolatot ajánlok Önöknek megfontolásra.  Tudjuk, hogy a COVID-19 rendkívül fertőző. Tegyük fel, hogy Olaszországban, Spanyolországban, és talán már itt nálunk (Németországban) is fertőzött a népesség jelentős része. Mennyire valószínű az, hogy amikor az ágyhoz kötött, idősebb betegeket meglátogatják a szeretteik és barátaik, akkor a vírus – mint ahogyan a mindennapi, közönséges koronavírusok is -, az idősebbekre is átterjed? És amikor ezek az emberek meghalnak, akkor kutatnak a vírus után és rá is találnak, post mortem, tehát a halál után, amelyből nem következik az, hogy a halál bekövetkeztét a vírus okozta. Újra megismétlem, hogy a vírus puszta jelenléte még nem jogosít arra, hogy a haláleset automatikusan a koronavírus által okozott halálesetek listájára felkerüljön.

Hölgyeim és Uram, az Olaszországból érkező képek és számok rendkívül megdöbbentőek. Ennek ellenére, a cselekvési terület pontos elemzése nélkül, nem szolgáltathatnak semmiféle mintát a Németországban alkalmazandó eljáráshoz. 

Ez az utolsó kérdésem a kancellárhoz: Milyen erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy ezeket az alapvető különbségeket társadalmunk számára világossá tegyék, és megértessék a lakossággal, hogy azok a forgatókönyvek, amelyeket Olaszországban és Spanyolországban alkalmaznak, azok itt (Németországban) nem reálisak?

Kedves honfitársaim, számomra kizárólag az a fontos, hogy kritikus, és tudományosan megalapozott vitát folytassunk, amely remélhetőleg segít abban, hogy helyzetünk mielőbb, ismét a normális keretek közé kerüljön.

Ezt a nézetet nem egyedül képviselem. Ebben az ország számos kolléga osztozik még a véleményemben. A világ egyik legelismertebb járványtani orvosa a Stanford Egyetemen, ugyancsak így gondolkodik.

A legfontosabb kérdés, amelyet haladéktalanul meg kell válaszolnunk: Vajon megalapozott-e demokratikus államunkban az alapvető jogok behatárolása és korlátozása? Kedves Honfitársaim! Megszámlálhatatlan embernek okozott már leírhatatlan szenvedést az, ahogyan a múltban az orvostudomány terén gondolkodtak. Robert Koch megnyitotta az utat a modern orvostudomány felé, amikor bizonyította, hogy egy konkrét betegségnek – a tuberkulózisnak, amelyben ő is szenvedett -, egy konkrét oka van. Azóta, a tudományos alapokon nyugvó tudás váltotta fel az orvostudományba vetett hitet.

Hölgyeim és Uram, törekedjünk arra, hogy a fejlődés útját kövessük, és tudással és igazsággal felvértezve, együtt győzzük le ezt a szörnyű krízist."

Kapcsolódó termékek

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írja meg véleményét!