Ez a webhely sütiket használ a felhasználói élmény növelése érdekében. Kérjük, engedélyezze az érdeklődésének megfelelő reklámok megjelenítését támogató („marketing”) sütiket is.  Amennyiben a későbbiekben mégsem szeretne a weboldalunkról marketing sütiket fogadni, akkor kattintson a weboldal bal alsó sarkában található szürke fogaskerékre, és kapcsolja ki ezt a kategóriát.

Részletek a sütik kezeléséről

A mentés gomb megnyomásával beállításai mentésre kerülnek.

Menü

Megjelenés dátuma

Megjelenés dátuma 2019-01-14

A szülői tapasztalat epigenetikusan vésődik be, tizennégy egymást követő generáción át

Fogyasztói ár:
0 Ft
Cikkszám: INC033
Átlagos értékelés: Még nem érkezett vélemény

A cikket írta:

Tracey Watson / szabadúszó újságíró

(Forrás: science.news)

Teljes cikk

 

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos, egyedi genetikai tulajdonságokat öröklünk a szüleinktől, és hogy ezek kitörölhetetlenül beleíródnak a DNS kódunkba. Ezek a genetikai jellemzők határoznak meg mindent, a szemünk színétől egészen addig, hogy szeplősek leszünk-e vagy lesz-e gribedli az arcunkon.

 

Sokan közülünk úgy hiszik, hogy semmi mást nem tehetünk genetikai programozásunk megváltoztatása érdekében, és hogy az egyetlen módja annak, hogy minden valószínűséggel elkerüljük néhány nemkívánatos jellegzetesség megjelenését az elkövetkezendő generációkon, az az, ha teljes mértékben lemondunk a gyermekvállalásról.

A valóságban azonban a jövő generációira nemcsak a DNS-ünkbe tartósan beíródott jellemzők tudnak hatni. A tudományos kutatások egy igen érdekes területe, amelyet epigenetikának hívnak, arra a következtetésre jutott, hogy az életmód és a környezet számos egymást követő generáción át kihat a génkifejeződésre. Az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (European Molecular Biology Organization – EMBO) kutatói által Spanyolországban készített tanulmányból még az is kiderül, hogy a szülői tapasztalat nemcsak a közvetlen leszármazottakba vésődik be epigenetikusan, hanem 14 egymást követő generáción keresztül megmarad.

Ez a tanulmány megerősíti annak a fontosságát, hogy milyen életmódot választunk a mindennapokban, tudva azt, hogy ez kihatással lesz a gyermekeinkre, és a gyermekeink gyermekeire a következő generációk során.

Súlyos felelősség

                A kutatócsoport a vizsgálatot genetikailag módosított fonálférgeken végezte, amelyek egy különleges transzgént hordoztak, lehetővé téve számukra, hogy magasabb hőmérsékletben képesek legyenek világítani az ultraviola fény alatt. Amikor a hőmérsékletet 20 °C fok alatt tartották, a férgek alig pislákoltak, de amint olyan környezetbe helyezték őket, ahol a hőmérséklet 25 °C foknál magasabb volt, a fluoreszkáló gén sokkal aktívabbá vált és a férgek elkezdtek fényesen ragyogni. Miután egy kis időt ebben a melegebb környezetben töltöttek, ismét hidegebb hőmérsékletbe helyezték őket, hogy megvizsgálhassák a fluoreszkálást okozó hatás mértékét.

                A Science Alert így számolt be az eredményekről:

                „A fonálférgek, meglepő módon, továbbra is fényesen világítottak, amely arra enged következtetni, hogy megőrizték a melegebb ’klímakörnyezet emlékét’ – és hogy a transzgén továbbra is magas aktivitást mutatott. Sőt, ezen túlmenően, ez az emlék további leszármazottaik hét, fényesen csillogó generációján át adódott tovább, anélkül, hogy az utódok bármelyike is megtapasztalta volna a melegebb hőmérsékletet. A bébi fonálférgek mind a petesejten, mind a spermán keresztül örökölték ezt az epigenetikus változást. A kutatócsoport azonban tovább feszegette a határokat. Amikor a fonálférgeket öt generáción át 25 °C hőmérsékleten tartották, majd utódaikat ennél hidegebb hőmérsékletbe száműzték, a fonálférgekben továbbra is magas transzgén aktivitás volt kimutatható, méghozzá eddig soha nem tapasztalt időtávon, vagyis 14 féregöltőn keresztül.”

                Adam Klosin, a tanulmány egyik szerzője, úgy magyarázta, hogy bár a csapat nem lehetett egészen biztos abban, hogy ez az epigenetikus „programozás” hogyan adódhatott tovább ilyen sok generáción keresztül, a folyamat mégis valamiféle „biológiai előretervezésnek” tűnt.

                Tanya Vavouri, a csapat egy másik tagja hozzátette: „A férgek nagyon rövid életűek, így lehetséges, hogy korábbi körülmények emlékeit továbbítják annak érdekében, hogy segítsenek az utódaiknak megjósolni milyenné válhat a környezetük a jövőben.”

                Ennek a tanulmánynak az eredményei világossá teszik, hogy genetikai örökségünkre nemcsak úgy kell tekintenünk, mint olyasvalamire, amit a szüleinktől kapunk, hanem sokkal inkább úgy, mint egy ajándékra vagy teherre, amelyet tovább fogunk adni, még számos utánunk következő generációnak. Így hát mi magunk is súlyos felelősség terhét cipeljük, amikor az életmódunk kialakításáról vagy annak a környezetnek a kiválasztásáról döntünk, amelyben huzamosabb ideig élni szeretnénk.

 

 

 

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írja meg véleményét!