A napokban a NASA tömeges ciklonjelenséget figyelt meg a Jupiteren

A Jupiter egy nyugtalan és féktelen hely. Leghíresebb látványossága egy óriási vörös ciklon, de amikor a NASA Juno űrszondája 2016-ban a bolygóhoz érkezett, akkor még egy ennél is vadabbul háborgó jelenséget fedezett fel, méghozzá a gázóriás sarkvidéki régióiban.

Az északi pólusnál kilenc vihar tombolt – a legnagyobb a pólus középen kavargott, ezt pedig nyolc kisebb örvény vette körül. A déli sarkvidéken szintén valami hasonló jelenség volt látható. Ez hat viharból állt, amelyek valami más alakzatot formáltak – a középső ciklon körül ugyanis öt vihar kavargott, egy szinte teljesen szabályos ötszöget alkotva. A ciklonok mérete ugyanakkora volt, átmérőjük majdnem megegyezett az Egyesült Államok kiterjedésével a keleti parttól a nyugatiig.

Ráadásul mindegyik sarkvidéki régióban ugyanabba az irányba forgott valamennyi ciklon – északon az óramutató járásával ellentétesen, délen pedig az óramutató járásával megegyezően.

Ezekről a viharokról azonban akkoriban még nem sokat tudtunk. Vajon állandóan láthatók vagy csak amolyan „féltartós” jelenségek a bolygón, mint amilyen a Nagy Vörös Folt is. Ma azonban, a Juno járőrözését követő néhány év elteltével már tudjuk, hogy ezek a viharok meglehetősen kitartók.

A legutóbbi berepülés alkalmával ugyanis - ami egyébként az űrszonda 22. adatgyűjtő küldetése volt –, amikor a Juno mintegy 3500 kilométeres távolságban suhant el a Jupiter gázfelhői felett, optikai és infravörös mérőeszközeivel egy újabb megdöbbentő jelenségről készített felvételeket. A déli sarkvidéken észlelhető viharok most már nem ötszöget, hanem hatszöget alkottak – egy „jövevény” csatlakozott hozzájuk.

„A Juno Jovian Infrared Auroral Mapper (JIRAM – egy képalkotó spektrométer, amellyel Olaszország járult hozzá az űrszonda eszközökkel történő felszereléséhez) adatai szerint ez az újonc, termetét tekintve kisebb, mint a már korábban kialakult ciklon-fivérei. A kiterjedése körülbelül akkora, mint Texasé. Talán a későbbi berepülések alkalmával begyűjtött adatok azt mutatják majd, hogy ez a ciklon is ugyanakkorára növekszik, mint a szomszédjai.” – nyilatkozta a NASA egyik bejelentése során Alessandro Mura asztrofizikus, az olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézettől.

Jelenleg úgy tűnik, hogy ez az újabb örvény szépen kezd lecsendesedni és beilleszkedni környezetébe, habár ezek a fura alakzatot öltő viharok sehol máshol nem jelennek meg a Naprendszerben (sarki vihar tekintetében ugyanis a Szaturnusznak más a sajátossága – egyetlen óriási, hatszög alakú vihar fedezhető fel az északi pólusán, és egy poláris örvény a délin.)

„A közegmozgások és az óriásbolygók atmoszférájának összetétele által a fizika újabb dimenzióit tárja fel számunkra a természet, de a megfigyeléseken és a számítógépes szimulációkon keresztül mi még csak most kezdünk ismerkedni ezekkel. A Juno jövőbeni adatgyűjtése talán segítségünkre lesz abban, hogy finomítsuk ezt a tudásunkat azáltal, hogy felfedi előttünk, hogyan alakulnak ki ezek a ciklonok az idő múlásával.” – vélekedett Cheng Li, a Kaliforniai Egyetem Bolygótudományi Tanszékének tudósa.

Egyébként, másnak nincs az az érzése, mintha ezeken a felvételeken valamilyen furcsa pizza lenne? Én mindenesetre megéheztem…